A balassagyarmati Képtár története 1974-ben indult, amikor a város vezetése a gyarmati Dr. Kelemen István – akkor már minisztériumi osztályvezetővel – és Halmai László művelődési központ igazgatóval (mindketten rajzszakos pedagógusok) létrehozta a gyűjtemény alapját. A műtárgyak fedezete a Műcsarnok „egymilliós ajándéka” és az 1968-tól a városi beruházások után félretett „egyezrelékes műtárgyadó” volt. Ez utóbbi fedezte a hetvenes években a városban egyre szaporodó köztéri szobrok felállítását is. Az első állandó Képtár kiállítás 1975. augusztus 20-án nyílt a Vármegyeháza négy délkeleti termében. A leltárkönyv szerint ekkor 62 műtárgyból állt a gyűjtemény, melyből 29 művész 36 műve került a kiállításba. A kiállítás váratlanul és méltatlanul 1978-ban egyik napról a másikra raktárba került és átadta helyét a Városi Tanács sportosztályának. Újranyitását a rendszerváltás után alakult első képviselőtestület határozta el. A megürült egykori kaszinó épületbe helyezett második állandó kiállítást Csemniczky Zoltán szobrászművész rendezte, a megnyitó beszédet dr. Bereczky Lóránd, a Magyar Nemzeti Galéria igazgatója tartotta. Itt már 46 művész 103 munkája volt látható az időközben 216-ra növekedett gyűjteményből.
Tóth Menyhért: Anyaság (Macskák)
Az elmúlt 24 esztendőben a gyűjtemény, döntően adományoknak (Kovalcsik András, Farkas és Jánossy család, Horváth Endre Alapítvány, Réti Zoltán, Csemniczky Zoltán stb.) köszönhetően 402 műtárgyra gyarapodott. A jelenlegi kiállítás 1913-2002 között felöleli a magyar képzőművészet jelentős korszakait és alkotóit az art deco-tól a novecentón vagy a gesztusfestészeten át az új eklektikáig. E történeti ívben kapnak méltó helyet a helyi kötődésű alkotók: Szabó Vladimír, Zórád Ernő, Jánossy Ferenc, Farkas András, Szederkényi Attila, Réti Zoltán, Csemniczky Zoltán, Párkányi Raab Péter és Merczel Péter művei.